Jómagam elkötelezett bringás vagyok, mindig, mindenhova, kivéve a hétvégi bulikat. Engem is érdekelt, milyen lehet bringás futárnak lenni, de egyrészt nekem van más munkám, másrészt le a kalappal azok előtt, akik naponta 80-100 kilométereket tekernek. Azt hittem, úgy kell hálóval összefogni ezeket a srácokat.....eddig:
Három hete jelentkeztem a Hajtás-Pajtáshoz. Minden feltétel adott, fizikailag és szellemileg is fel vagyok készülve rá.
A honlapjukon egy keresztnév van megadva. Az irodában várni kellett egy órát, mire befutott az illető. Azt mondta, tesztírásra vissza kell menni 4 nap múlva. Megbeszéltük az időpontot, amikor újra bementem. Megnézték a kerékpárom, majd kitöltettek egy több oldalas tesztet, amiben a városismeret mellett olyan kérdések is voltak, hogy milyen újságokat olvasok, kivel élek, stb. Tehát rólam mindent megkérdeztek, amíg én semmit sem tudtam a cégről illetve a munkáról.
A teszt után el kellett mennem egy pontba és vissza, azt kellett megnézni, kinek a szobra áll az adott helyen. Rekordidő alatt visszaértem, abba kötött bele, hogy ő másik szoborra gondolt ugyanazon a helyen. Majd megígérte, hogy pénteken hív. Ennek három hete.
1. Miért nem becsülik meg, aki munkára jelentkezik?
2. Ők mindent tudnak rólam, a magánéletemről és a szokásaimról is, amíg én semmit a munkáról és a cégről.
3. Ha megígéri, hogy hív, akkora elvárás, hogy így is legyen? Ha meg nem akar felvenni, rögtön megmondhatta volna.
4. Eddigi tapaszalataim alapján a biciklisek kivételesen rendesek egymással. Nem értem, mire ez a nagy büszkeség a Hajtás-Pajtásnál. Nem feltétlenül kell engem alkalmazni, de legalább a minimális korrektséget elvártam volna.
5. Elhiszem, hogy túljelentkezés van, de nem hiszem, hogy a magánéleti szokások alapján kéne szelektálni. A tesztben szereplő városismereti kérdések nem voltak nagyon nehezek, aki Budapesten él, tudja teljesíteni.
