Havercsajjal interjú. előtte ZP-s éjszaka. no alvás, reggel tali, párizsis zsömle, álláshirdetések böngészése. aztán kocsma. aztán el hozzám, palacsintázás, régi Kretén olvasása, ovistetkós szám. fáradtak vagyunk, minden hülyeségen röhögünk. így az állásinterjút is szétröhögtük az ÁB-nál, ahova mentünk utána. havi 200ezer nettó lett volna. komolynak kellett volna lenni, nem sikerült, én csendben röhögőgörcsöt kaptam, mikor a főnököt hallgattam, amikor pedig kiment öt percre (állítólag a kocsija fényszórója maradt égve), csak annyit tudtam vélekedni, hogy finganom kell. szegény havercsaj, ki eredetileg oda hívva volt, figyelmeztetett, hogy az ajtó nyitva maradt, talán tesztelnek, hogy reagálunk magunkra hagyva. de akkor már ő se bírta tovább. az interjú második felét én már hangosabban röhögtem szét, a lány még egy kicsit türtőztette magát, de az elköszönés után kirohant, be a liftbe, és ott a sarokban összeroskadva sírva röhögöt!
t azon, hogy pitbullka (keressétek elő azt a Kretént, asszem '98-as szám). a főnök nagyon furcsán bámult minket egész végig, szemmel láthatólag erősen fontolgatta, hogy mentőt hív.