Egy rosszul sikerült interjú után néha az az érzésünk, felesleges időpocsékolás volt ezért elindulni otthonról. Persze akár felfoghatjuk tapasztalatszerzésnek is, már ha sikerül.

Sziasztok!

Egy nagy építőipari céghez küldtem be az önéletrajzom. Pár nap múlva hívtak interjúra. Jeleztem, hogy reggel nyolcra tudok érkezni, mert kilencre a mostani munkahelyemre be kell érnem. Ezzel nem volt gond, a megbeszélt napon háromnegyed nyolckor az irodában voltam.

A felvételiztető hölgy 8:35-kor érkezett! Ezután leültünk egy gyors beszélgetésre, kiderült, hogy ő a recepciós, első körben ő beszélget a jelöltekkel. Akkor már elment a kedvem ettől a cégtől, de mivel a hölgy szimpatikusnak talált, úgy gondoltam elmegyek a következő körre is, hátha akkor egy szakmailag kompetens HR-essel is tudok beszélni.

A második körre meghívót küldtek e-mailben, amiben szigorúan kikötötték, hogy késést nem fogadnak el, késés esetén nem tudják megtartani az interjút! Muhaha! Ekkor egy nagyon kedves hölggyel beszélgettem, aki még mindig nem tudott szakmailag elbírálni, szintén szimpátia alapon kerültem a harmadik fordulóba.

Ekkor végre találkozhattam az esetleges főnökkel, aki mindössze 5 percet szánt rám (én ezért elkértem magam a munkahelyemről), és közölte, hogy rengeteg a dolga, és délután jön még egy lány interjúra, majd akkor dönt. Viszlát.

Egész délután nem jelentkeztek, másnap délelőtt felhívtam a recepciót, ahol a lány össze-vissza ködösített, és biztosított róla, hogy nagyon szimpatikus voltam neki. „jól esett”.

Másnap kaptam egy e-mailt, hogy nem engem választottak, és a blabla a további sikereimmel kapcsolatban. Nagyon köszönöm, a szakmai hozzáértésem 3 interjú alatt egyszer sem érdekelt senkit, nekem meg egy csomó időm és energiám ráment erre.